Lil Miquela egy 20 év körüli lány, talán kevesebb. A vele egyidősekhez hasonlóan az Instagram profilján nemcsak szelfik tolonganak, hanem rengeteg más kontent is, amik a közösségi médián általában előfordulnak: képek arról, mit eszik, milyen ruhákat hord, kikkel lóg vagy éppen hol nyaral.

Lil Miquela egy influencer.

1,2 millió követővel a háta mögött az utóbbi hónapokban számos cég kereste meg, hogy promótálja a márkájukat szinte valamennyi iparágból: divatcégektől az üdítőitalforgalmazókon át, az egészséges életmód üzletágban ásványi anyagokkal kereskedő vállalkozásokig. Olyan brand-ek mint a Prada, a Diesel vagy a Moncler az ügyfelei.

Lil Miquela nem létezik.

Jobban mondva: nem létezne, ha még mindig a 20. század keretei között gondolkodnánk. A digitális kreáció azonban már korunk első sikerre termett, nem hús-vér influencereként látta meg a napvilágot. A los angeles-i Brud áll mögötte, az a robotikára és mesterséges intelligenciára szakosodott cég, ami a technológiák médiára alkalmazásából csinál pénzt. Jelenleg egy szerkesztőségnyi ember gyárt tartalmat a 2017 óta zenei karrierbe is kezdő, pop ikonná váló Miquela számára. A hírek szerint azonban Brud alkalmazottaitól hamarosan egy gépi tanulási rendszer veszi át a feladatok nagy részét, így sok tekintetben önálló életre is kelhet.

A kompjúter generált modellek és avatárok mára sikeresen kitörtek a luxusmárkák és divatházak marketing szegmenséből és egyre szélesebb követői tábort toboroznak maguknak - és hirdetőiknek – a közösségi felületeken. Amikor 2016 elején még a Final Fantasy kreátora által gyártott rózsaszínhajú animált hősnő osztotta meg a közvéleményt a híres Louis Vuitton kampányban, még nem sejtettük, hogy két évre rá a CGI influencereké lesz a terep, akik a hírfolyamok elárasztásával a politikába is alaposan beletrappolnal.

A 2017-es születésű Bermuda Bae erre az egyik tökéletes példa. A kizárólag közösségi médián, posztokban létező CGI karakter nyíltan trumpista, oldalán legszívesebben a liberális médiát és a politikai korrektséget gúnyolja. Karaktere nem bizonyít mást, mint az amerikai új konzervatívok taktikai útkeresésének bravúrosan bevált húzását, ahogyan maguk javára fordítják az internetet és az alternatív médiát – a 4chan-től a Tumblr-ig –, a kultúrán és médián keresztül alakítva a közvéleményt a formális politika helyett. Bermuda 76 ezer követővel a háta mögött nemcsak a jól megszerkesztett aggregált vélemények napi szócsöve, de "csomagolásában" is jól tükrözi az jobboldalon kultivált tökéletes testképet, amelynek észlelt hiányában képviselőik mindig feljogosítva érzik magukat a megsemmisítő kritikára. Ahogy az alt-light média arcai közül sokan, – Tomi Lahren a Fox News-on vagy Lauren Southern az egykori Rebel Media közreműködője – Bermuda is határozottan fotogén, szupermodell-alkatúan tökéletes, vékony, magas, fehérbőrű, szőke. Szinte riefenstalh-i értelemben.

Ennek ismeretében nem véletlen, hogy a két elhíresült avatár – a spanyol-brazil származású Miquela és a fehér felsőbbrendűség hívő Bermuda – a kulturális háború jegyében egymás ellen fordultak. Miquela amellett, hogy "modell" és "művészeti előadó", – háttér programozóin és megrendelőin keresztül – felkarol olyan ügyeket mint a »Black Life Matters«, kiáll a muszlim kisebbség és a menekülteket segítő szervezetek mellett, feminista, ugyanakkor a transzgender jogok védelmezője, egyszóval minden, amit egy liberális-jogkiterjesztő SJW (social justice warrior) megtestesíthet. Minden, ami a beszédes nevű Cain Intelligence (fake?real?) bábúja, Bermuda politikai meggyőződésével homlokegyenest szemközt van. Találgatások szerint így a karakterek rivalizálásának platformokon keresztül ívelő narratívája nem más mint a két avatár mögött álló fejlesztői cégek proxy háborúja. High tech-vel és teljes glamúrban. A kulturális háború programozható "katonáival".

Forrás: Wikipedia

Felhasznált irodalom: WIRED Italia, 2018. júniusi szám. Federico Ferrazza: Artificial Influencer, Highsnobiety