A mezőgazdaság és élelmiszeripar rengeteg ága között általában elveszik, viszont globális jelentőségű szektor a méhészet. A méhállományok mesterséges tartása és gondozása messze túlmutat néhány megszállott hobbysta tevékenységén. A Föld ökoszisztémájának szerves részét képező méhek mind a természet egyensúlyának fenntartásában mind pedig az élelmezés biztosításában elengedhetetlenek.
Nézzünk is kicsit mélyebbre, és vegyük észre, hogy a méhek számunkra hasznos fő tevékenysége nem a méz termelés, hanem a növények beporzása. Az elmúlt évek tömeges méhpusztulásai pedig joggal adnak okot aggodalomra.

A növényvédőszerek nem megfelelő mennyiségű és minőségű használata egyik fő okként áll a tömeges pusztulások mögött. Habár folyamatosan egyre több szabályozás születik a különböző államokban és egyre több kemikália kerül fekete listára, vagy mennyiségi korlátozás alá, betartásuk nem igazán monitorozott. A konfliktus helyzet pedig a méhészek és a gazdák közt megoldatlanul fennáll, maga után vonva a méhpopuláció csökkenését.
Másik oldalról bizonyos kártevők, pontosabban a varró atka tizedeli az állományokat. Az élősködők az állatok szőrén megtapadva bekerülnek a kaptárba, így igen rövid idő leforgása alatt járvány alakulhat ki. A megbetegedés korai felismerése és a fertőzött egyedek eltávolítása megoldást jelenthetne az állománycsökkenés féken tartására, ám erre még nem született tökéletes megoldás.

Jelenleg Magyarországon közel 22 000 méhész tevékenykedik a főállású szakemberektől a hobby tartókig. Habár kiemelten aktív és egymást segítő közösségként működnek, a digitalizáció még nem gyűrűzött be igazán köreikbe. Olyan, hagyományosan természetközeli szakmáról beszélünk, melynek tagjai együtt élnek a természeti kitettséggel, az adott növények virágzásához igazítva költöztetik a méhcsaládokat, emellett pedig folyamatosan figyelemmel kell tartaniuk a kolóniákat, ami nem kis feladat.

Az egyre labilisabb és kiszámíthatatlanabb éghajlati viszonyok a termelékenység csökkenésével járnak, így gazdaságilag is egyre megterhelőbbé válik a méziparban maradni vagy egyáltalán beruházni. A sokáig hideg tavasz rövidebb virágzási időt, így kevesebb készterméket jelent, míg a hatalmas hőség külön erőforrásokat igényel a kaptárak hűtésével, a minőség biztosítása és az állatok védelme érdekében. Ezeken felül a kaptár- és családlopások is jelentős vagyoni károkat jelentenek.

A szektor egyértelműen segítségért kiált. Az agrárium digitalizációja már rengeteg területen hozott áttörést, így ideje, hogy minél nagyobb figyelem forduljon technológiai és innovációs körökben is a méhészet felé. Egyelőre ez az egyetlen szakma, mely óvja a méhpopulációt és segíti fennmaradását, ezzel pedig egyenes ágon hozzájárul a Föld hosszútávú jövőjéhez és az emberiség élelmezésének biztosításához. Hiszen apró, ám annál fontosabb állatokról beszélünk akik nélkül nem csak alma nem lenne a kertünk végében, de erdő se a levegőminőség szabályozásához.