A Népszigeten majdnem lett olimpiai komplexum és mondén kaszinósor a századelőn, majd viszontagságos története a magyar hajógyártás megszűnésével áldozott le. A '90-es évektől egyre enyésző szigetsori épületek az utóbbi pár évben a Római-parti szabadidő helyiségek riválisai lettek, a fiatal, urbánus generáció – kiszorulva a belvárosból (?) vagy a vízpart igézetében – érdeklődését újra megfogta az újpesti, gúnynevén egykori Szúnyog-sziget. A Kitchen Budapest Talent programjában egy olyan csapat is kapott helyet, akik kulturális missziója a sziget történetének megismerése. Na de nem ilyen egyszerűen. Ferenczy Dórával, a NépszigetAR ötletgazdájával beszélgettünk.

KiBu: A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem grafika és tanár szakos hallgatójaként vágtál bele ebbe a NépszigetAR projektbe. Elmondod bővebben mi is ez?

Ferenczy Dóra: A diplomámnál nem annyira grafikai, sokkal inkább egy elméleti problémából indultam ki, ami a valóság és a fikció elválaszthatatlanságát vizsgálta a mai audiovizuális technológia adta lehetőségeken keresztül. Az foglalkoztatott, hogy mennyire élünk egyre inkább egyfajta virtuális valóságban és ezt hogyan erősíti a digitális média és annak eszközei. Innen indult az ötlet, hogy jó lenne olyan dologba fogni, amiben benne van a fizikai és virtuális kettősség: médiumban, élményben és sztoriban egyaránt. Emellett régóta foglalkoztatnak az elhagyott épületek, a városi felfedezések, ebbe pedig jól beágyazhatónak tűnt ez az ötlet és a hely. 

A projekt – amint kiforrta magát a kezdeti stádiumból – egy dokuséta lesz a Népszigeten. Egy edukatív jellegű, felfedező sétát szeretnénk csinálni 14 és 17 év közötti teenagereknek, amely a média kritikus befogadására ösztönöz. Az különbözteti meg a többi városi sétától, hogy a „bennfentes” információ nem egy sétavezetőtől jön, hanem kiterjesztett valóság technológia (AR) segítségével nyerhető majd ki a környezetben fellelhető jelekből. A terv az, hogy miközben helyszínről helyszínre vándorolsz és egyre jobban belemerülsz a hely történetébe, egyre zavarosabbá válik az az egész információs csomag, amit kapsz. Egy ponton pedig ráeszmélsz, hogy egy csomó valótlan információval van dolgod és döntéseket kell hoznod, hogy mely forrásokban hiszel és melyekben nem. A játék végén viszont szeretnénk arra is kitérni, hogy bizonyos szinten mindenki mást él meg valóságként. Ehhez nagyban hozzájárul az eltérő társadalmi csoportok legkülönbözőbb érdekfelfogása, akik képviselve vannak a szigeten és a jelen rendezetlenségéből még bármi kisülhet. Ehhez a gondolkodáshoz tennénk hozzá a programmal, úgymond elébe menve egy Liget-szerű top-down városfejlesztési döntésnek.

Népsziget, Ganz Hajó- és Darugyár az 1980-as években (forrás: Fortepan)

KiBu: Ezek világnézeti szempontból különböző állítások vagy tárgyi és alanyi elemek váltakoznak. Miközben persze elfogadjuk, hogy a tények is csak egyfajta „poros”, időt kiállt argumentumok, amelyek érvényét közösségi megegyezésre már nem bolygatjuk…

Dóra: Pontosan ez lesz a lélektani határ, amit kiporciózunk. Nagyon szűk a határmezsgyéje annak, ki mit él meg valóságnak, miben hisz és mi az „adott”. 

A 24 órás talent hackathon végórájában kipróbáltuk a KiBu hátsó udvarában az appot és egy történetszálat (fotó: Bilák Krisztina)

KiBu: Milyen csapatot húztál fel magad köré ehhez a projekthez?

Dóra: Baromi nagy mázlim volt, sok olyan barátom van, akikről tudtam, hogy hasonló témák érdeklik. Az egyik barátnőmnek, Cserne Klárinak most a valóság és fikció kapcsolata a doktori témája a MOME-n, nem digitális szempontból, hanem az élő játék területén – ő az egyik dramaturgunk. Ambrus, a másik dramaturg különböző filmes és színházas munkák után az utóbbi években kezdett el különböző projektek keretében egyre komolyabban foglalkozni az interactive storytelling-el és az élőszereplős játékokkal. Örültem, hogy sikerült elcsípni! Barna, aki a szoftverfejlesztést vállalta a rokonom. Vele tavaly dolgoztunk együtt a Telekom Smart City 360 virtuális valóság projektjében. Ő már régóta tervezte, hogy belevesse magát az augmented reality-be. Fanni, régi barátnőm felel a pedagógiai vonalért, most a Budapest School-nál tanít, előtte pedig a Van Helyed Alapítványnál, egy roma segítő és felzárkóztató programban volt igazgató.

KiBu: Helyszínként a Népsziget hogy adódott? Két éve szerintem még alig hallottunk róla, nem is nagyon járt ki senki a tősgyökeres újpestiek vagy angyalföldiek kivételével. Fél-egy éve azonban nagy iramban megindult a sziget kulturális gyarmatosítása a belváros felől…

Dóri: A Népszigetben pont az fogott meg két évvel ezelőtt, hogy előtte nem is tudtam róla, és kb fél óra alatt alatt egy teljesen távolinak és ismeretlennek tűnő helyre kerültem Budapesten. Ez az izoláltság és ismeretlenség persze azóta nagyon változik. A játék, vagyis a séta során mindenképp ki akarunk majd térni a sziget jövőjére is.

Az idén nyáron nyitott Filip az egyik új hely a szigeten a Kabin mellett.

KiBu: Vannak olyan kézzelfogható változások, amiket le tudsz írni az első látogatásod óta? Ami akkor még nem volt, most már van, vagy ami megszűnt és újraéledt?

Dóri: Azok a barátaim, akik mondjuk 3-4 éve még szintén nem tudtak semmit a Népszigetről, most már kb. havi egyszer kijárnak oda. Szerintem azóta egyre több ember bulitérképére kerül fel, és megszületett ott a Kabin nevű hely is. A kinti ColorBarból Filip lett, ahol idén másodszorra került megrendezésre a Komm zu bitte fesztivál, illetve a műhelyben kiépítettek egy nagyon szép műteremlakást is. Nem mondanám, hogy pezseg kint az élet, de szerintem sokkal több embernek van a tudatában, hogy ez a hely létezik Budapest közelében, mint 5 éve. 

KiBu: Ezen a hipszter-urbánus közegen kívül, akik most úgymond kivonultak a Telep környékéről a Népszigetre, elég sok más szociális helyzetű ember is használja a szigetet.

Dóri: A sziget déli végében található az Isola hajléktalanszálló, de ez egy hosszabb sétányira van, ha metróval mész. Én nem érzem, hogy ez a kettő közeg keveredne. Talán egy kicsit az elhagyott Ganz gyártelepen egyedül, ahol találkozni néha ideiglenesen beköltözött emberekkel.

A Ganz-gyár történetének állomásai

KiBu: Említetted, hogy bele lehet futni ilyen tanuságtevő emberekbe, akik sokat tudnak mesélni a szigetről, mert régóta ott élnek.

Dóri: Egy bácsi, aki az amerikai iskolának a buszvezetője és egy összetákolt kempingszerű helyiségben lakik már több mint tíz éve, mondta, hogy állítólag a század elején még egy kaszinó-szigetet akartak itt kiépíteni. Ezt arra válaszolta, amikor felvetettem neki az akkori olimpiai terveket a szigettel kapcsolatban. Azért van ott élet rendesen, történnek dolgok. Például volt egy nagyobb gyújtogatás még fél éve, ami az egyik vendéglátóipari helyiséget érte és ami által elég sok összeesküvéselmélet kapott szárnyra. Sok szó esik arról is, hogy esetleg utólérik a Népszigetet az olyan nagyberuházások, mint az angyalföldi Marina lakópark. A bácsi a beszélgetésünk elején mondta is, hogy ő erre vár, hiszen akkor végre rendezettebb lenne már náluk is az élet. Aztán mikor kiderült, hogy ő is tudja, hogy ott a konditermek és egyéb szolgáltatások miatt 100 ezer forint fölötti csak a rezsi költség, így pedig nyilván nem sok lehetőség maradna számára a szigeten, elég hamar leváltotta az álláspontját.

A Filip kiadásában megjelenő ingyenes kiadvány a Téli Kikötő csodás rizográf fanzine, a KiBu-ból is elvihető. Benne a 2015-ös alapítású Ganz Graffiti Múzeum küldetéséről és programjáról is olvashatnak az érdeklődők.

https://ingatlan.com/xiii-ker/elado+haz/csaladi-haz/budapest+13+kerulet/27307230