Az internet az információcseréről szólt. A blockchain az értékek cseréjéről.

Ami a blockchain, az alapvetően különbözik attól, amit a blockchain jelent és ez a szakadék egyre tágul, ahogy egyre szélesebb tömegek számára válik láthatóvá. Azt tudjuk, hogy a blockchain egy fontos és formatív új technológia, de még nem tudjuk, mire képes.

A blockchain egy Janusz-arcú jelenség. Egyrészt az igazságosság és az elszámoltathatóság ígéretét rejti olyan lehetőségein keresztül mint a transzparencia vagy a decentralizáció, másrészt monetáris gyökerei miatt – eredetileg egy pénzügyi fizetési rendszer – erőteljes kapitalisztikus vonásokkal rendelkezik. A blockchain egyértelmű megítélését tovább bonyolítja, hogy a fejlesztésében résztvevők a radikális etikai álláspont és a redukcionista technológiai determinizmus szélső értékei között ingadoznak. A blockchain mint az új internet új – pénzügyi elgondolás vezérelte  – technológiai architektúrája, mindenképp figyelmet érdemel.

A múlt évben végigkövethettük a blockchaint övező hype fel- és leívelő mozgását és azt a küzdelmet, amit a konkrét megvalósításokért folytatott. Jövőbeli életképességére és elterjedésére vonatkozó nézetkülönbségek és bizonytalanságok továbbra is megosztják a témával foglalkozókat. Ebben a környzetben a közösségi és open source felől érkező Hyperledger vagy a Dyne’s Freecoin együtt versenyeznek ideológiailag és gazdaságilag a multi-billió dolláros, globális és „zárt” üzlettel mint a JP Morgan és a Microsoft cégeket tömörítő Enterprise Ethereum Alliance. Ehhez a vadnyugati hangulathoz hozzátartoznak a hackerek, akik potenciálisan nagyot profitálhatnak a jelenlegi technológiai infrastruktúra gyengeségeiből. Ezzel párhuzamosan az üzleti világban egyre inkább elterjedt a blockchain „light”-nak is nevezett „szövetségi” és magán változatai, amelyek nem tesznek eleget teljes mértékben a központosítás ellen ható és a transzparencia feltételeinek, ezek megnevezésére pedig a "Distributed Ledger Technology" használatát részesítik előnyben.

A blockchain technológiában egyrészt a kreatív kollaboráció kiterjesztésének örömteli lehetőségét ünneplik, másrészt sötéten poetikus, ahogy még egy energiafogyasztó pénzügyi technológia megjelenik az ember okozta globális felmelegedés horizontján. Egy azonban biztos, a skálázhatóság és a környezeti terhelés még megoldatlan technológiai akadályai ellenére velünk fog maradni még beláthatatlan idejig. A blockchain átveszi a stafétát a WWW-től mint az a következő nagy network technológia, amivel spekulálni lehet és a diszruptív fejlesztések végrehajtására is alkalmas. A befektetők hamar felismerték a blockchainben rejlő lehetőséget a személyazonosság és tárgyak hitelesítésére, a hatékonyabb és biztonságosabb pénzügyi tranzakciók lebonyolítására és digitális vagyontárgyak értékesítésére; illetve az olyan biztonságos kommunikáció kiépítésére, ami garantálja a szavazások lebonyolítását vagy a több millió eszköz Internetes kapcsolódásának koordinálását. A blockchain jelenleg óriási befektetési összegeket vonz a financiális, a technológiai és a kormányzati szektorokból, megelőlegezve a decentralizáció, szuper-automatizáció és hiperkonnektivitás 4. ipari forradalmát.

Jaya Klara Brekke & Elias Haase: Breaking Chains and Busting Blocks: Commentary on the Satoshi (Hippocratic) Oath for Blockchain Developers

Bitcoin – a fejlesztés első hulláma

A blockchain az első globális digitális fizetőeszköz, a Bitcoin alapjául szolgáló technológia, amit 2008-ban írt le először egy anonim hacker Satoshi Nakamoto álnéven. Az esemény egybeesett a pénzügyi válsággal  – sőt néhány vélemény szerint egyenes válaszként érkezett rá –, amely során a kormány az adófizetők pénzén segítette ki a bankokat. A virtuális pénzeket nem szabályozza központi hatóság mint egy állam vagy egy központi bank. Értéküket és használatukat mint a csere médiumát a blockchain technológiát használók közötti konszerzus garantálja. A virtuális fizetőegységek esetében az emberekben és intézményekben való bizalmat kiváltja a piaci erők és folyamatok igazságosságába és a kriptográfia matematikájába fektetett hit, ami kiküszöböli a csalás lehetőségét és fenntartja a biztonságot.

Simon Denny: Blockchain Future State Fintech Gamer Case
Mod Deal Toy: 21 Hype Cycle, 2016

A kriptovaluták értékét a piaci kínálat és kereslet határozza meg, ugyanúgy mint az ezüst vagy az arany esetében. A nehézfémek értéke ritkaságukból származik és a hozzáférés nehézkességéből, a kriptovalutáknál ez a nehézség számítástechnikai, a hiány pedig tervezett. Egy rendszerben, amit „proof-of-work”-nek neveznek a „bányászok” gépeiken olyan szoftvert futtatnak, amivel számítási kapacitást és rengeteg energiát használnak fel arra, hogy egy-egy „érméért” versenyezzenek. Verseny alatt azt értjük, hogy a legnagyobb GPU (graphics processing unit)-val rendelkező felhasználó vagy egyre inkább szerverpark jut hozzá az így kinyert kriptopénzhez. Nem nehéz belátni, milyen újraközpontosítási és monopolizálási lehetőség rejlik ebben a működési szerkezetben. Az új érme „kitermeléséért” ezek a számítógépek időszakonként összeszednek egy „blokk”-ot az új tranzakciókból az egész hálózaton, aztán versenyt futnak, hogy megoldjanak egy bonyolult matematikai feladványt ezért a blokkért. A győztes sikeresen kibányászta a blokkot, ami feljogosítja egy frissen kitermelt pénzegység és bármilyen felhasználók által fizetett tranzakciós díj birtoklására. 

Ez az új blokk tartalmazza az előzőleg bányászott blokkra való referenciát (az ún. kriptográfiai ellenőrző összeg azonosító számát) és hozzákapcsolódik a blokkok egymást követő, mozdíthatatlan láncolatához. A blockchain biztonságát és stabilitását az tartja fenn, hogy minden egyes user rendelkezik minden egyes tranzakcióról készült „jegyzőkönyvvel”. Mivel minden blokk kinyerése annyi számítási kapacitást igényel, korlátozó módon drága meghekkelni a fizetőeszközt. Ilyen módon megoldódik a dupla költés problémája, ami választ ad arra a kérdésre is, hogy „hogyan igazolom egy központi autoritás közvetítése nélkül, hogy a nekem címzett kifizetés megtörtént, és vagyontárgyamat átruházhatom a fizető fél felé?”

Okos szerződések és automatizált adminisztráció – a fejlesztés második üteme

2013 óta a blockchain fejlesztése olyan irányban haladt, hogy a platform már nem csak a digitális pénz decentralizált megalkotását, követését és cseréjét teszi lehetővé, hanem az ún. okos szerződések és „megállíthatatlan alkalmazások” kordinációját is, amik a telepítés után további emberi beavatkozás nélkül üzemelnek. 2013 óta az olyan blockchain-alapú platformok mint az Ethereum lehetővé teszi az olyan szoftveres programok, az ún. smart contact-ok futtatását, amelyek döntéseket iktatnak be és tőkét osztanak szét a blockchain hálózaton az előzetesen meghatározott feltételeknek megfelelően, és emberi felhasználó okirati igazolása nélkül; amelyben a végrehajtás felelősségét a programozás, semmint az írott vagy szóbeli szerződéses megállapodás garantálja. Az ennek következtében létrehozott  DAO-k (Decentralized Autonomous Organizations and Applications) automatizálhatják a cégek üzleti adminisztrációját és úgy viselkedhetnek, mint a számítógépes vírusok pénztárcával a zsebeikben.


 

Vitalik Buterin an Ethereum kódolója és társalapítója úgy írta le a fejlesztés második ütemét, a digitális fizetőegységek után, mint egy „univerzálisan programozható blockchain”, amit mindenki szabadon használhat a pénzügyek, p2p kereskedés, „elosztott kormányzás és emberi együttműködés egészének” céljára, ami felajánlja a decentralizált technológiák kialakítását a közvetítők kiiktatásával. Ebből következik, hogy a blockchain technológia minden tranzakció automatizálását, monetizálását, manipulálását (smart contract-okon keresztül) és piacosítását ígéri a decentralizált globális adatbázisban. Ha a Web az információ és a kommunikáció internete, a blockchain a pénz internete.

Támogatói az állítják, hogy az okos szerződések világszintű elterjedése az új protokolon keresztül mindent meg fog változtatni örökre. És attól függően, hogy milyen ember vagy, és milyen hozzáféréssel rendelkezel a tudáshoz, eszközökhöz és erőforrásokhoz fogod izgalmasnak, lenyűgözőnek, ostobának vagy félelmetesnek találni. Ha elég idős vagy, emlékszel még arra a lármára, amit a világháló megjelenése váltott ki. Az eszközök és infrastruktúrák ökológiáját tekintve a blockchain ma olyan fejlettségi szinten van, mint a WWW a ’90-es évek elején. Ezért sem meglepő, hogy a blockchaint ma még kevesen „értik”. 

A smart contract-ok jogi státusza bizonytalan. Míg a törvény alapértelmezett hatálya alá tartoznak technikailag, egészen mostanáig kiestek a kormányzati szabályozás látóköréből. Ez az egyik legnagyobb vonzerő azok számára, akiknek a politikai hovatartozását anarcho-kapitalistaként írnánk le(„mit tettek értünk valaha is a szabályozások?”), ugyanakkor sokan növekvő aggodalommal tekintenek a technológia hatására. Ahogy Dr. Catherine Mulligan fogalmaz,”aggasztó, hogy a társadalmat egy szűk és nem képviseleti úton megválasztott technokrata csapat strukturálja át, míg ezekről a kérdésekről – mint a társadalom és a gazdaság, a kormányzás – össztársadalmi párbeszédnek és közös döntéseknek kéne születnie.

A cikk részlet az "Artists Re:Thinking the Blockchain. Szerk.: Ruth Catlow, Marc Garrett, Nathan Jones & Sam Skinner. 2017, Torque Editions & Furtherfield" című kiadványból. Letölthető itt.

Június 15-ig pedig saját blockchain-alapú ötlettel jelentkezhettek a T-Systems Magyarország Zrt.Ötletcampus rendezvényére, ahol velünk dolgozhatjátok tovább elképzeléseiteket megoldássá: http://www.t-systems.hu/otletcampus