Mivel a Blade Runner 2. nagy részét Budapesten és az etyeki Korda Stúdióban forgatták, kézre állt a választás, hogy a stáb egy részét is innen toborozzák. A kultuszfilm sequeljében nemcsak a mindenki más számára értelmetlennek tűnő, ugyanakkor kötelező magyar szöveg szerepelt ("elgáncsollak, te piszkoséletű"), hanem a produkció háttérmunkáját is segítették olyan kreatívok, akiket közelről ismerünk. A következő interjút Esteban de la Torre-val (EJTECH), a Budapesten élő és dolgozó mexikói-magyar designerrel vettük fel.

Német Szilvi (KiBu): Hogy kerültél kapcsolatba a produkcióval és milyen részt vállaltál benne?

Esteban de la Tore (EJTECH): Tavaly áprilisban kaptam egy e-mailt, hogy lenne-e időnk és kapacitásunk egy nagyobb produkción dolgozni. Amikor elmentünk a meetingre, fogalmunk sem volt, melyik moziról van szó. Majd Renée April, a jelmezes részleg vezetője az egész találkozó alatt a Blade Runner-típusú esztétikával és hangulattal példálózott, így félúton megállítottam, hogy ezzel nincs baj, de nem lenne jobb önálló karaktert kitalálni a filmnek? Ekkor derült ki számomra, hogy ez a Blade Runner 2. 

Kellett egy ember, aki ért az áramkörökhoz, emellett kényelmesen dolgozik textillel, technológiával és designnal, így valaki beajánlott minket a stábból. Végül én vállaltam el a melót.

A jelmezesekhez dolgoztam be, ahol a hordható elektronikával bíztak meg. A film a jövőben játszódik, ami stilisztikailag esetünkben egy ködös, sötét hely, így szükség volt világításra a ruhákon. Rengeteg egyeztetésen vettem részt, a koncept és az esztétika rendkívül szigorúan és pontosan ki volt dolgozva. Maga az LAPD logó (Los Angeles Police Department) – ami a rendőrtisztek egyenruháira volt felvarrva – jóváhagyása annyi szinten ment át, mire hozzám eljutott: a művészeti részlegtől a kreatívokon át egészen Ridley Scott-ig.

Szilvi: Mennyire engedtek kreatívan hozzájárulni a design tervekhez?

Esteban: Öt hónapig dolgoztam a stábbal. Az első hónap a koncepció kialakításával telt. Leültünk, meetingeltünk arról, milyen érzete legyen a filmnek és milyen helyszínekre tudjuk ezt átültetni. A legjellemzőbb hangulati elem a savas eső, ami folyton esik. Ez volt a legnagyobb kihívás, hogy belülről világítsunk meg pár karaktert úgy, hogy közben szabadon tudjanak közlekedni. A fényforrás azért is volt elengedhetetlen, hogy navigálni lehessen ebben a ködben…

Szilvi: Felsorolod a különböző karaktertípusokat, akiken dolgoztál?

Esteban: A karaktereim mind másodlagos szereplők, a főszereplőknél nem használtak fényeket. Az volt a mondás, hogy még mindig a föld bolygón vagyunk és a fényelés földönkívüli jelleget kölcsönöz az arcoknak vagy egyszerűen túl embertelen hatású. Az utcai jelenetek, Bibi bárja, ahol prostituáltak és a replikánsok tanyáztak, meg a rendőrőrs azok a helyszínek, ahol a munkám a leginkább látható.

Hat különböző ágra bontották le a kosztümöket, amiket le kellett gyártanom. Az egyik típus ez a legfelső, esőkabátszerű réteg. Mindennek állnia kellett a mínusz fokokat meg a savas esőt.

Szilvi: Hogy oldottad meg a világítást? Milyen technológiát használtál?

Esteban: Három különböző logóval dolgoztam, és ki kellett találnom, hogyan applikálom fel ezt az LAPD feliratot úgy, hogy nem lesz az egész ilyen karácsonyos. Szigorúan tilos volt LED-eket használnom, amit úgy indokoltak, hogy ez egyrészt túl ünnepies, másrészt ilyen egyetemi divat/tech projekt érzete van, ami kerülendő. Így más megoldást kellett találnom a világítástechnikára. Végül elektrolumineszcens anyagokat használtam, ami úgy működik, hogy különböző rétegek között a belső rész fluoreszkál. Egy áramkör látja el elektromossággal, ami szupergyors ütemben fel és lekapcsolja az égőket. A szemed nem is érzékeli, annyira gyors, viszont hallani lehet a kattogást. Az egész forgatás nyáron zajlott, rendkívül nagy hőségben, ugyanakkor az öltözetek mínusz fokokra voltak terveze. Az egyik színésznőt kicsit meg is rázta az áram, amint nem forgott a kamera, mindenki tépte le magáról a jelmezt...

Szilvi: Tehát ott voltál a forgatáson is.

Esteban: Az operatőr, Roger Deakins híres arról, hogy nem utómunkával oldja meg a dolgokat, hanem mindent, amit lehet filmre vesz fel. Minden, amit a moziban látsz, tényleg ott van, a világítás, az eső, minden. Az egyetlen elem, amit utómunkában raktak rá, az a háttér felhőkarcolói. Minden más tényleg úgy nézett ki a forgatáson, mint a moziban.

Amikor megkérdeztem, mennyit kell bírniuk az elemeknek a jelmezekhez, azt mondták legalább 27 órát egy nap. Tehát 3 órát pluszban. Ha lemerül az elem és le kell venni a jelmezt, ami így nem kerül bele a filmbe, nemcsak pár dollárról van szó, ami a kukába megy… A fények a kosztümökön nagyon látványosan a kamerán, és garantálni kellett, hogy mindig ugyanúgy működnek.

Egy alkalommal, az egyik jelenet végefelé két rendőr kisétált a képből, amikor az egyiken a világítás elkezdett vibrálni. Odamentem elemet cserélni, ami nem tartott tovább, mint 25 másodperc, mégis életem egyik leghosszabb pillanatának tűnt.

Szilvi: Mennyire törekedtek a folytonosságra az eredetivel?

Esteban: Abszolút mértékben. Rendkívül szigorúan kezeltek valamennyi esztétikai kérdést, az eredetihez hasonló színvilágra és hangulatra törekedtünk. Rengeteg dolgot javasoltam, aminek végül egy 8% jutott a végső vágásba. De ez a 8% is óriási megelégedéssel tölt el.

Esteban és az EJTECH kollektíva a KiBu Talent Program ösztöndíjasai.