„A pénz nem létezik.” Leon Walras
„Amint egy tranzakció belép a blockchain-be, megváltoztathatatlan igazsággá válik”. Bob Myers

A virtuális pénznem sémák („virtual currency schemes” vagy VCS) jelentős növekedést éltek meg az utóbbi 4 évben. Az Európai Központi Bank 2012-ben foglalkozott először a jelenséggel egy átfogó tanulmány keretében, amely először számolt be a hagyományos pénzforgalmi rendszerbe belépő virtuális pénznemekről (akkor még kizárólag a Bitcoin és más zárt rendszerekben keringő valutákról mint pl. a Secod Life Linden dollárja).

Habár a virtuális fizetőeszköz elterjedt magyar fordítása a leggyakrabban használt „virtual currency” kifejezésnek, a Központi Bank álláspontja szerint a Bitcoin és társai nem minősülnek a gazdasági irodalom által definiált teljesértékű pénznek. Az ECB által kiírt 2017-es felhíváson – Euro Video Challenge – első helyezést elért videó is elsősorban ennek köszönhette értékelését: elmagyarázta a pénz három funkcióját, amelyet a virtuális pénz nem vagy csak nagy kockázatot jelentő módon tölt be. A pénz elsősorban a csere médiuma, ami elősegíti a tranzakciók lebonyolítását a felek között, másodsorban értékőrző tulajdonsággal rendelkezik, ami biztosítja, hogy az érték hosszabb időtávon is fennálljon, harmadsorban a pénz elszámolási egység, ami az árucikkek általánosan elfogadott értékét rögzíti.

A videó narrátorának érvelése szerint ha a Bitcoin értéke jelentősen meg is növekedett (minden idők legmagasabb árfolyama a mai nappal 8.200 dollár/bitcoin), ez távolról sem jelent egy stabil és sima növekedést, hiszen pillanatnyi értéke napi szinten ér el gyors egymásutániságában esést és emelkedést. A szabályozatlan árfolyamhullámzás pedig alapjaiban ingatja meg a pénz e három alapfunkciójának érvényesülését: nem megbízható az értékállósága (drasztikusan kevesebbet érhet holnap mint ma), nehezen alkalmazható elszámolási egységként, hiszen óránként változhat az értéke; illetve a tranzakciók lefolyását is megnehezíti az a tény, hogy az áraknak szinte real-time kell alkalmazkodnia a Bitcoin aktuális értékéhez. A videó készítői szerint nem utolsósorban azzal a tendenciával is számolni kell, miszerint a Bitcoin tulajdonosok inkább kivárnak – nagyobb vásárlóértékkel rendelkezhetnek ugyannyi egység Bitcoin után –  ami gazdaságélénkítést megakasztó, negatív faktorként jelentkezik. 

Ennek függvényében a központi bank szívesebben beszél az „érték digitális reprezentációjáról, amelyet nem egy központi bank, hitelintézet vagy elektronikus pénzintézet bocsájt ki és amelyet bizonyos körülmények között a pénz alternatíváját jelenthetik.” A VCS ökoszisztéma, amelynek új belépőiről a központi bank korább idézett elemzése foglalkozik hitelt érdemlően először, az elemzés idején még 500 körül állt meg, mára viszont számuk több mint 900-ra duzzadt. (A folyamatosan bővülő listáért kattints ide.)

Ezek az aktorok új üzleti modelleket építenek a virtuális fizetőegységek kialakítása, tárolása, elérése és tranzakciója köré. A hagyományos pénzügyi intézetek nézőpontjából használatuk egyszerre jár együtt progresszív és kockázati tényezőkkel.

A VCS-t előnytelennek minősítik a felhasználók szempontjából elsősorban az átláthatóságban, tisztaságban és folyamatosságban tapasztalt hiányok következtében, másrészt pedig az IT és hálózatoktól való erőteljes függésében, a résztvevő aktorok anonimitása miatt, és az árfolyamingadozás tekintetében.

A beszámoló szerint előnyök is származhatnak a virtuális fizetőeszközök használatából, amelyeknek a költségeket, a globális elérést, a fizető anonimitására vonatkozó és a tranzakció gyorsaságát érintő innovatív megoldásaik pozítív hatást érhetnek el, amennyiben sikeresen elterjednek. Elsősorban a „virtuális közösségek” vagy zárt körforgású környezetekben (pl. internetes platformokon és határokon átnyúló kifizetések terén) arathatnak sikert. 

Amennyiben a két esettanulmánnyal megtámogatott értékelés történelmi értelmezési keretbe helyezi a viruális ökoszisztéma megjelenését, rámutat a pénz folyamatosan változó és a különböző korszakokhoz illeszkedő karakterére. Ebből a szempontból nem meglepő, hogy a technológiai fejlődés és az internet térhódítása a pénz megjelenési formájába is behatolt. Marschall McLuhan tetrád elmélete szerint minden médium (így a pénz médiuma is) mozgásban van a társadalomra kifejtett hatásait illetően: hol előmozdít valamit, hol fölöslegessé tesz valamit, hol visszahoz valamit, hol pedig egy szélső érték felé eltolva önmaga ellentétébe fordít valamit – ez utóbbi akár a 2008-as pénzügyi összeomlás képlete is lehetne. A pénz médiumára alkalmazva a kereskedelem globális szintű kiterjesztése, a cserekereskedelem elsorvasztása, a hivalkodó fogyasztás feltámasztása felel meg ezeknek az akár egyszerre érvényesülő hatásoknak, amelyeknek végső lökést a pénz hitelbe fordulása, majd a hitel túlárazása (szubprime jelzáloghitelekkel való spekuláció) okozott. A „kredit krízis” következtében általánossá vált a lakossági partnerek és az intézetek között közvetítő pénzügyi rendszerben való bizalomvesztés, amelyre az Occupy Wall Street 2011-től folyó tömegdemonstrációi is felhívták a figyelmet. Ez a folyamat pedig a mediátorokkal többé nem számoló, közvetlen peer-to-peer szemlélet felfutását eredményezte a „harmadikutas” válságkezelésben.

„Hogy könnyen megértsük, képzeljünk el egy klasszikus esetet, amikor egy étteremben a vacsora elfogyasztását követően a társaság fizetni akar. Az egyik lehetőség, hogy mindenki egyenként rendezi a számla rá eső részét közvetlenül a pincérrel – ami egy fájdalmasan hosszadalmas procedúra – vagy úgy dönt, hogy a csapat egy tagja vállalja át a fizetést mindenki helyett közös megegyezés alapján, hogy egy későbbi időpontban az összeg visszafizetésre kerül. Ismerősen hangzik a következő szólam? „Oké, most fizetem, mert úgyis jöttem eggyel a múltkori után.”  A két választásból az első az, ami a banki körökben bruttó elszámolási rendszerként ismert, míg a második, ami jobban illusztrál egy hálózati rendszert.” (Simon Denny)


A bitcoin core technológiáját alkotó blockchain mechanizmus lényege, hogy "szintetizálja" a folyamatban a bizalom szerepét, amin eddig az egész nyugati típusú pénzügyi rendszer nyugodott – Terry Eagleton szavaival, „a hit a szentlélekből abba szállt le, hogy a pénzt vissza fogják fizetni”. A harmadik felekbe fektetett bizalom –, ami a modern intézményrendszer fundamentuma (Anthony Giddens) – helyébe a virtuális fizetőeszközökkel kriptográfiai megoldások lépnek, amelyeknek köszönhetően bízni egyik szereplőben sem kell (akik amúgy is ismeretlenek), sem kormányban, sem szabályozó vagy kibocsájtószervekben. Kizárólag a „pénzben magában”, hogy értékét mások is elismerik. 

A blockchain technológia elterjedésének kedvez, hogy a pénzügyi tranzakciók jóváírásán felül további hitelesítési eljárásokra is alkalmazható: szerződéskötések (smart contract), dokumentumok (pl. születési anyakönyvi kivonat) autentikálására. A centralizált kormányzati vagy bankrendszertől eltérően valamennyi tranzakció egyszerre elérhető a hálózat minden tagja számára, akik részvételi alapon tartják fenn a rendszert. A hálózati struktúra azzal az ígérettel kecsegtet, hogy kiküszöböli az emberi cselekvők korrumpálhatóságát azáltal, hogy minden rajta tárolt adatot visszavonhatatlanul és megváltoztathatatlanul tartalmaz. 

Az államcsőd közeli Dél-Amerikai országban hiperinfláció következtében többezren fordulnak unorthodox megoldásokhoz, hogy biztosítsák a megélhetésüket – írja az Atlantic. Mióta Nicolas Máduro elnökölte szocialista berendezkedés az áramot szinte ingyen adja, így a bitcoin, majd az ethereum „bányászattal” többen kiutat találnak a kormány által kibocsájtott pénz elértéktelenédése szülte körülményekből. A másik ország, ami csúcsra járatja a digitális pénzkitermelést, az Kína, az adatok szerint az új bitcoinok 70%-át a többezer kompjúter szervert futtató telepeken ássák ki. Egészen mostanáig, hogy a a központi bank embargót látszik indítani valamennyi virtuális pénzegységgel való kereskedelemre, a Kommunista Párt bejelentése szerint a crypotcurrency szabályozása várható a gazdaság stabilizálásának fenntartása érdekében.

Összefoglalva, a blockchain technológián alapuló számítástechnikai protokoll kétélű rendszer. Egyrészt a rizikótársadalomban (Ulrich Beck) tovább növeli az egyének felelősségvállalását a hagyományosan szerepüket kockázatvállalással legitimáló intézményekkel szemben. Másrészt az antropocén korszakban a cserealapot totális mértékben az energiakitermelésnek és fogyasztásnak rendeli alá, így környezetvédelmi szempontból is támadható a valós erőforrás rovására életben tartott virtuális rendszer. Végül „az internet-alapú mikrokifizetések értékét a digitális világban még mindig óriási szakadékok választják el a valódi világ nagy pénzmozgásainak értékétől. Akik a blockchain-jövőt építik, alulértékelik azt a kihívást, amit az egész financiális rendszer egyetlen transzparens ledger-en való rögzítése jelent"– mondja Simon Denny, a Blockchain Visionaries szerzője.
Az internet az információ cseréjéről szólt, a blockchain a tulajdonok és értékek cseréjéről.



Illusztráció: Simon Denny – Blockchain Visionaries, 2016