Hogy a társadalmi vállalkozások területe mennyire fedi le nagy részben a civil szektort, milyen mozgósító erővel bírnak a gyors reagálású önkéntes csapatok és mindebből hogy lehet fenntartható üzleti modellt kialakítani, azt a SaveSarah search&rescue információmegosztó platform alapítójával, Varga Leventével beszéltük végig.

Német Szilvi (KiBu): Úgy tudom, egy ideje már a társadalmi innováció területén dolgozol. Legalábbis korábbi munkahelyeden, az ENSZ budapesti központjában már szereztél ezirányú tapasztalatot. Hogy kezdted?

Varga Levente (SaveSarah): Oktatásfelelősként dolgoztam az ENSZ-nél (UNHCR – Menekültügyi Főbiztosság), elsősorban IT trainingeket csináltunk belső munkatársak számára. Jellemzően mobil oktatatási szoftvereket gyártottunk, amik olyan túlélést szolgáló információkat tettek elérhetővé digitális formában, hogyan ne lépjen valaki aknára, vagy mi a helyes viselkedés, ha elrabolják. Sok munkatársam járt ki különböző afrikai és közel-keleti menekülttelepre és fel kellett készülnie, mit csináljon kritikus helyzetekben.

KiBu: Már ezen a ponton elindult egyfajta tájékozódás az életmentés és a katasztrófavédelem felé. Hogy jött az elképzelés, hogy saját lábra állj?

Levente: Jó ideje már izgatott a dolog és az ENSZ-ben pár év után már kicsit kiégtem. Miután eljöttem, először a drónokkal csak mint játékkal vagy érdekességként kezdtem el foglalkozni. Később már konkrét alkalmazási területekben gondolkodtunk egy csapatban (testvéremmel Péterrel és Perge Kinga mentésekkel foglalkozó szakemberrel). Sok helyen használják már a drónokat, de a kataszrófavédelem volt az, ahol tisztán láttuk, még nincs kihasználva rendesen ez a potenciál.

KiBu: Milyen a jelenlegi felszereltsége a katasztrófavédelmi csapatoknak és egyáltalán mennyi civil van a pályán, akiknek evidens, hogy drónokat is bevessenek felderítéshez?

Levente: Nagyon sokan még papír alapú térképeket használnak, amikor kimennek egy helyszínre, ez azt jelenti, hogy rendkívül kevés információval rendelkeznek. Mióta a drónok beszerzési ára egyre alacsonyabb, folyamatosan bővül az a kör, akik megfelelő felszereltséggel bírnak ahhoz, hogy akár a szoftverünket is futtassák. Egyszerűen fogalmazva, mára bárki számára elérhető az a technológia, amit korábban a katonaság tudott csak megrendelni több százezer vagy millió dollár értékben. Ez a térképezésre is igaz, amit most már bárki, akinek van kereskedelmi forgalomban kapható drónja, tud használni, nem csak a Google. Programunk többszáz képből hegeszt össze egy 3D-s modellt, ami sokkal jobb felbontású mint bármelyik 2D-s Google Maps és akár óránként is tudjuk frissíteni. Az általunk készített térképeken szépen kirajzolódik, hogy néznek ki az utak, mennyire vannak elzárva, hogy halad az árvíz. Rengeteg időt lehet ezzel a módszerrel megspórolni. A továbbiakban képelemzési funkciót is szeretnénk hozzáadni a programhoz, például ha bedobsz a képfelismerőnek egy képet, akkor megmondja, van-e rajta tűz. A drón képes többszáz hektárnyi területet bejárni, a képelemző pedig ki tudja szűrni automatikusan, hol van valami gond. Épp most kísérletezunk az emberek felismerésével. Azt már észreveszi a szoftver, hogy emlősök vagyunk... Itt tartunk most. 

KiBu: Mit ajánl a SaveSarah egy search&rescue team-nek? A drónt is adjátok a csomaghoz vagy a meglévő eszközállományra írtátok a programot?

Levente: Másnak a hardware-jét használjuk, mi a szoftvert adjuk hozzá. Az volt az eredeti elképzelés, hogy ha valaki sok képet készít drónnal, akkor mi azt segítjük megjeleníteni térképen. 

KiBu: Milyen mentőcsapatokkal vagytok kapcsolatban?

Levente: Tavaly fél évet töltöttünk a Startup Chile keretében a dél-amerikai országban, innen jött, hogy chilei csapatokkal kezdtünk el dolgozni, mint például a DroneSAR Chile. Ez a szervezet olyan drónpilótákat fog össze, akik civil munkájuk során használják a technológiát, például videóznak, emellett pedig kimennek segíteni, ha valami baj van. Hazai viszonylatban a Magort, a Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesületet és a Vöröskeresztet említeném.

KiBu: Mennyire jellemző az állami részvétel ebben a szektorban?

Levente: Állami szervként a tűzoltóság és a katasztrófavédelem működik sok helyen, de nagyon gyakran önkénteseket hívnak, hogy segítsenek. Előfordul, hogy nincs akkora kapacitás, például a rendőrségen, hogy egyedül el tudnák vinni az egészet.

KiBu: Hol használták az általatok nyújtott platformot a legutóbb?

Levente: Két hete részt vettünk egy gyakorlaton, ahol az volt a szimuláció, hogy eltűnt egy személy és meg kell keresni. Ebben az esetben például nem a drónt használták, hanem a mobilapplikációt. A GPS tracking segítségével végig lehet követni, ki merre van a csapatból és milyen területeket kutatott át. A drónos alkalmazást legutóbb Peruban vetették be éles helyzetben, ahol az El Nino hatás nagy esőzéseket okozott, aminek következtében megcsúsztak az utak és emiatt drónnal derítették fel a terepet. 

KiBu: Az alkalmazás már hivatalosan forgalomban van?

Levente: Egyelőre a tesztüzemmód elérhető, de pár héten belül elstartolunk vele.

KiBu: Egy légtérhasználati kérelem fekszik az asztalodon. Szeretnétek reptetni?

Levente: Igen, de Magyarországon ez szinte lehetetlen. 30-40 nap átfutási idővel működik a rendszer, ez gyakorlatban annyit tesz, hogy 30-40 napig kell várni, hogy legálisan kereshesd, ha valaki eltűnt, mert addig nem hagyják jóvá a kérvényedet. Arról nem is beszélve, hogy Pesten 20.000 HUF-ba kerül egy felszállás. 

KiBu: Más országokban eltérő drónhasználati szabályozással találkoztatok?

Levente: Hogyne. Spanyolországban például 1-3 nap alatt megvan az egész procedúra. Amerikában pedig akár mobilalkalmazáson is be tudod jelenteni bármikor, hol és mikor repülsz. A lényeg, hogy mindenki tudjon róla, hogy ne menjenek egymásnak a drónok meg a repülők. Egyébként az új drónokon le is van tiltva, hogy a repülőterek közelébe menjenek. Hiába irányítod oda, nem engedi a gép.

KiBu: Mik azok a típushelyzetek, amikre alkalmas felderítőeszköz a drón?

Levente: Tűzesetnél nagyon nagy területeket lehet felderíteni, ezen túl követheted a tűzoltók mozgását, illetve a tűz kiterjedését, ami alapján sokkal hatékonyabb a tervezés mint korábban. Az árvizet is folyamatosan lehet figyelni, illetve jelen pillanatban az emberkeresésen dolgozunk a leginkább. Azt tervezzük, hogy eleinte kisebb csapatokkal dolgozzunk együtt, és haladunk egyre nagyobb csapatok, nagyobb kiterjedésű incidensek felé. Korábban az jelentette a problémát, hogy kizárólag nagy volumenű földrengésekkel foglalkoztunk, amikből nincs túl sok a földön és nehezebb is elérni a csapatokat. Most inkább kis team-eket keresünk, akikkel gyorsabban lehet haladni.

KiBu: Dróngyártó cégekkel is kapcsolatban vagytok?

Levente: A DJI a legnagyobb dróngyártó, velük szeretnénk megállapodást, mert az ő drónjaikkal dolgozunk. Amit a leggyakrabban lehet látni, az a kínai-amerikai cég Phantom típusú drónja. GPS keresésben pedig a Garmin lenne a megfelelő partner. A projektet hosszú távon abból szeretnénk fenntartani, hogy csapatoknak ajánljuk ki az alkalmazást fix előfizetői díjért, emellett alternatív finanszírozási modelleket is keresünk, például biztosítótársaságoknak fejlesztett szolgáltatások, kárfelmérés formájában. Még dolgozunk rajta, hogy legyen fizetős a termék. Legutóbb a hurrikán szezonra adtunk ki egy felhívást, amire ingyen térképezési kvótát biztosítottunk, ezt pont a KiBu Talent Programja által finanszírozott keretből.



www.savesarah.org